Kategóriák
Uncategorized

Tíz éve hirdette meg Matolcsy György, hogy az EU élére törünk


Agrárminisztérium: Legyenek óvatosak, ha csíkos kismalacot látnak
Egy Moszkvához közeli börtönbe szállították Navalnijt
Der Standard: Amit Kurz csinál, az lightos orbáni politika
"Felcsúti Pert" ígért Fekete-Győr a programjában
Díjat kaptak az SZFE hallgatói a kiállásukért
Tíz éve mutatta be Matolcsy György a Széll Kálmán-tervet. A kormány akkor hirdette meg az összefogást az államadósság ellen, a közmunkaprogramot, de a rezsi befagyasztását is. A cél nagyra törő volt: az évtized közepére az EU éllovasa lesz Magyarország. Megnéztük, mi jött össze ebből.
Fordulatra van szükség! Ezt állapította meg Matolcsy György 2011 elején, amikor elkészítette a Széll Kálmán-tervet. Az akkori nemzetgazdasági miniszter tíz éve mutatta be azt a koncepciót, amely évekre meghatározta volna a magyar gazdaságpolitikát. A tervhez Orbán Viktor miniszterelnök írta az előszót, és nem spórolt a nagy szavakkal:
Magyarország számára most jött el a pillanat, hogy hadat üzenjünk az adósságnak, amely polipként ráfonódott az életünkre. Ha nem fejtjük le magunkról, végképp lehúz a mélybe, és nem lesz esélyünk munkából megélni. A Széll Kálmán Terv célja az adósságveszély elhárítása. Győzni indulunk.
Most, tíz év elteltével visszaolvasva az akkori bejelentéseket, olyasvalamit látunk, ami ma már szinte elképzelhetetlen volna: a nagy, távlati ígéretek mellett konkrét lépéseket írtak le akkor, precíz, számon kérhető határidőkkel – ezt a 26 pontot a dokumentum 34–36. oldalán olvashatják. De ezek a kormánykommunikációban eltörpültek az igazán fontos célok mögött, amelyeket a Nyíl a Jövőbe… című, már 2011-ben is cikinek számító rajzon mutattak be:
Nézzük, mi lett mindebből!
A GDP-arányos államadósság 2014-re még csak a közelébe sem került annak a 65–70 százalékos szintnek, amit Matolcsyék ígértek. 2011-ben még nőtt is, 2014-re 75,2 százalékosra csökkent. Utána kezdett látványosan esni, akkor sem igazán a nagy adósságcsökkentő programok miatt, mert olyanok nem voltak (a 2010-es 21 749 milliárd forintról 34 977 milliárdra nőtt az adósság 2020 harmadik negyedévére), hanem azért, mert ahogy nőni kezdett a GDP az évtized második felében, százalékban ahhoz viszonyítva úgy lett az államadósság egyre kisebb.
2020 elején már csak az volt a kérdés, hogy mikor esik le a mutató 65 százalék alá, aztán jött az újabb válság, és hónapok alatt semmivé vált tíz (pontosabban inkább az elmúlt öt) év minden adósságcsökkentési eredménye. A Pénzügyminisztérium már úgy számol, hogy pár hónap alatt 81,2 százalékosra nőtt az adósság, azaz magasabbra, mint 2011-ben, és 2024-re is csak 72 százalékig megy vissza.
Pedig a részletes szöveg még ennél is bátrabb vállalásról szól: nem elég a 65–70 százalék, 2018-ra már 50 százalékra, utána pedig az alá kell kerülni. Ez már akkor sem látszott egy egészen kicsit sem reálisnak.
Akkor azt ígérték, hogy a készülő új alkotmányba vésik bele ezt az adósságszabályt. Végül ehelyett egy felvizezett szabályt írtak, az alaptörvény szerint amíg az államadósság nem esik a GDP felére, addig GDP-arányosan évről évre csökkennie kell, kivéve, ha recesszió van.
Az államháztartási hiány már 2011-ben lemegy 3 százalék alá a 2010-es 4,4-ről, 2014-re pedig 2 százalék alá kerül – ígérték. Nem sikerült rögtön, 2011-ben 5 százalék fölé nőtt, utána is csak egyszer, 2016-ban került 2 százalék alá, de nagy vonalakban csak elértek valami olyasmit, ami nem túl távol van a céltól: 2012 óta ugyan nem mindig csökkent a hiány, de a 3 százalék alatt maradt, egészen addig, amíg 2020-ban el nem szállt.
300 ezer új munkahely fog létrejönni 2014-re – ez volt az első ciklusra szóló része annak a nagy ígéretnek, hogy 2020-ra egymillió új munkahely jön. 2010 utolsó negyedévében 3,75 millió magyar dolgozott, 2014 végére ebből 4,14 millió lett, vagyis a tervnek ezt a részét sikerült tartani. A tíz év alatt egymilliót nem, 4,5 milliónál van a csúcs, de ismerve a magyar munkaerőpiacot, ez nagyjából az a maximum, amit racionálisan még el lehet várni. Ahhoz, hogy az első években jöhessenek a jó számok, a közmunkaprogramra volt szükség. Közel 200 ezren voltak közmunkán 2014-ben, az évtized második felében viszont az ő létszámuk 92 ezerre csökkent. A 2015 és 2019 közötti időszak volt hasonló ahhoz, amit a kormány már 2011-től szeretett volna: ahogy Magyarország és az EU is kilábalt a válságból, egyre többen jutottak munkához, gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság jött létre.
A GDP 4–6 százalékkal fog nőni 2014-re – vállalta Matolcsy. 2014-ben valóban sikerült ezt elérni, akkor 4,2 százalékos lett a növekedés, de egész biztosan nem úgy, ahogyan az akkori miniszter, mostani jegybankelnök várta: W alakú lett a válság, 2012-ben visszazuhantunk recesszióba, és csak 2014-re jutott vissza a GDP oda, ahol 2008-ban volt. Utána viszont beindult a gazdaság, 2014 után 2017 és 2019 között értük el a 4–6 százalék közötti éves növekedési szintet.
Csakhogy nem mindegy, mi okozta a növekedést. A beruházási ráta 17 százalékról 25-re fog nőni három év alatt – állt a tervben. 16,4 százalék lett belőle, azóta pedig ennél is tovább csökkent egy kicsivel.
Első ránézésre nem tűnhet túlságosan fontosnak, hogy a tervnek ez a része kudarcot vallott, pedig nagyon jól mutatja, hogy most miért nem válságálló a gazdaságunk.
A GDP növekedését nem a beruházások fűtötték, hanem az EU-s pénzeső és a belső fogyasztás felpörgetése. Vagyis döntően egy külső tényező miatt ment jól a magyar gazdaságnak, nagyrészt nem belső oka volt a sikernek a jó időkben sem. (Persze már a válságkezelésben is jól jött az EU-pénz, a 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban a magyar közszféra fejlesztéseinek 57 százalékát finanszírozták a több mint 8000 milliárd forintos EU-s keretből.)
Így teljesült a 26 pont
A részleteket végignézve sok olyan vállalást láthatunk, amelyek valóban megvalósultak, de nem volt komoly szerepük a válságkezelésben, néhány pedig egyenesen káros volt, de olyanok is voltak közöttük, amelyek kimondottan hasznosnak bizonyultak.
– Az egyik leglátványosabb pont a közmunkaprogram bevezetése volt. Abból a szempontból ez még hozta is a tervet, hogy sokan kaptak munkát, de az hamar kiderült, hogy a távlati cél szinte teljes bukás lett, a közmunkások töredéke (a legoptimistább becslések szerint alig hetede, egy pesszimistább kutatás alapján 3 százalékuk) talált munkát az elsődleges munkaerőpiacon.
– Megígérték és meg is írták az új közbeszerzési törvényt. Ehhez képest mostanra az EU legkorruptabb országa lettünk. A Korrupciókutató Központ úgy számol: a kormányhoz közeli cégek 2019-ben az általuk megnyert közbeszerzések 51 százalékában versenytárs nélkül indultak. És mivel 25 millió forintos értékhatár alatt lehet hirdetmény nélküli eljárást kiírni, rengeteg a 24,9 millió forintos tender.
– Ekkor jelent meg az ígéretek között a rezsi befagyasztása, ebből dolgozta ki nem sokkal később a kormány a saját újraválasztási csodafegyverét, a rezsicsökkentést. Ez sokaknak valóban komoly segítséget jelentett, de most már az is látszik, hogy évtizedes távon több szolgáltatónak nem maradt emiatt elég pénze a fejlesztésekre és a karbantartásra.
– Sok vita folyt arról, hogy a terv olyan ígéretei, mint a rokkantságra jogosultság szabályainak átírása, a korengedményes nyugdíjak új rendszere, az új felsőoktatási vagy épp a közoktatási törvény kidolgozása, benne az iskolakötelezettségi korhatár leszállításával jó vagy rossz volt-e. Annyi azonban egészen biztos: bár sokak számára fontosak voltak, nem ezek a témák határozták meg a magyar válságkezelést és a gazdaságunk elmúlt évtizedét.
– Az e-útdíj bevezetése és a parlament létszámának drasztikus csökkentése egyértelműen jó ötlet volt, de azért túlzás volna azt mondani, hogy komoly szerepük volt a válságkezelésben.
– A céges adóterhek csökkentése pedig az egyetlen olyan pont, amelyre egyszerre igaz az, hogy megvalósult, jó eredményt hozott, és komoly szerepe is volt abban, hogy 2014 után kijöjjön az ország a gödörből. Más kérdés, hogy például a társasági adó felére csökkentése mellett a legfontosabb intézkedés az adó felének átcsatornázása volt olyan sportberuházásokra, amelyek hasznossága megint csak kétséges. És a céges adóterhek (és általában a munkára terhelődő közterhek) csökkentése valójában a fogyasztási adók emelésével párhuzamosan zajlott le, vagyis az EU-ban a legalacsonyabb, 9 százalékos társasági nyereségadót egy világrekorder, 27 százalékos áfával párosította a Fidesz–KDNP gazdaságpolitikája.
"Két és fél éves korában ajánlották ki nekem, addigra én voltam a negyedik anyuka az életében”
Kiválasztották a Hableány-emlékmű építőjét
A csengeri örökösnő cáfolta az ügyészség szerint, hogy pénzt adott volna Kósának
Több mint 28 tonna régi műanyagot használt fel az áruházlánc az új termékek gyártásához.
Az alacsony vízállás miatt Velence híres kanálisainak némelyike kiszáradt, a gondolák szárazdokkra kényszerültek.
Minden idők egyik legnagyobb vállalkozása, az Amazon alapítója, a világ egyik leggazdagabb embere, ellentmondásos figura, újító, jótékony…
Bizonyos széles körben elterjedt gyomirtók (herbicidek) megváltoztathatják a talajban élő mikrobaközösségek ökológiai tulajdonságait –…
További friss állások ›
Megvan az idei Év Autója
Hamarosan elkezdhetik oltani az időseket az AstraZeneca-vakcinával a németek
Idecsalta, majd éhbérért dolgoztatta pakisztáni szakácsait egy vendéglős
Egyre több szülő nem engedi iskolába a gyerekét Balassagyarmaton
Olyat is számon kérnek majd a történelem érettségin, ami nincs a kerettantervben sem
Három hónap haladékot adtak a szegedi orvosok az egyetemi vezetésnek.

source

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük